A világ legrendetlenebb embere én vagyok. Férjhez mentem 20 éve, és kezdődött a rémálom:) Nálunk mindig rendetlenség volt. Akárhova mentem alapvetően emberi körülményekkel találkoztam, ha nálunk megszólalt a csengő , riadtan kaptam össze magam ide nehogy bejöjjön valaki felkiáltással. Egyrészt otthon sem csináltunk nagy ügyet a takarításból, másrészt elég kényelmes ember vagyok, szeretem mindig azt csinálni ami jól esik. Nem tanultam meg a rendrakás mesterségét, így egy darabig nem is éreztem a rend hiányát. Nem sokáig. Ha nem zavart volna nem szégyeltem volna, de egyre jobban zavart, és egyre inkább tört fel a lelkemből a rend igénye. Négy gyermekem született igen kicsi korkülömbséggel és én egyre jobbanzavarodtam bele a lehetetlennek tűnő feladatokba.Aztán elindult a kényszeres, táblázatos, jegyzetelős rendteremtő időszaka az életemnek. Nem bírtam tovább, változtatni akartam.
|